Az elmúlt időszak kutatásai jelentős változást hoztak a szkizofrénia terápiájában. A szkizofréniát ma fázisokra bontható idegfejlődési betegségként fogjuk fel. A fázisokat a tünetek sajátos konstellációja jellemzi, melyek eltérő patofiziológiai folyama­tokon alapulnak, és eltérő terápiás beavatkozásokat igényelnek. 

Fluoxetinre adott válasz és intellektuális fejlődés autisztikus spektrum-rendellenességben   Forrás: DeLong GR, Ritch CR, Burch S. Fluoxetine response in children with autistic spectrum disorders: correlation with familial major affective disorder and intellectual achievement. Develop Med Child Neural. 2002;44:652–659  A Duke University kutatói 129 autisztikus spektrum-rendellenességben szenvedő, fluoxetinnel kezelt, 2–9 éves gyermeket vizsgáltak 32–36 hónapos követési idővel. Minthogy a vizsgálat nyitott, nem kontrollált módon zajlott, a cikk a fluoxetin- válaszkészség és a beteg jellemzői közötti összefüggéseket tárja fel. A 129 alany közül 22-nél (17%) értek el kiváló eredményt (bár bizonyos problémák továbbra is fennálltak, de az autizmus jelei megszűntek), 67 esetben (52%) jó eredmény született (a jelentős viselkedésbeli fejlődésben fennmaradt az autizmus), 40 esetben (31%) pedig legfeljebb szerény eredményt kaptak (számottevő javulás hiánya vagy állapotromlás). A jó vagy kiváló javulást mutató gyermekek körében jellemző volt (a 79 értékelt eset közül 67; 85%), hogy egyik vagy mindkét szülő bipoláris zavarban vagy major depresszióban szenvedett. A szerény vagy elégtelen javulást mutató gyermekek körében kisebb arányban volt megfigyelhető a fenti jellegzetesség (a 38 értékelt eset közül 19; 50%; p<0,001).  A vizsgált családok közül 67-ben találtak legalább egy kiemelkedő intellektusú, tehetségű, vagy feltűnő eredményeket elérő személyt, akikre jellemző volt a természettudományokban, számítástechnikában vagy matematikában való átlagon felüli jártasság, és sokan közülük doktori vagy PhD tudományos fokozatot is szereztek. Közülük 52 személynek (77%) volt kezelésre jól vagy kiválóan reagáló gyermeke. Az 55 családban, ahol nem találtak kiemelkedő intellektusú, tehetségű, vagy feltűnő eredményeket elérő személyt, csak 21 gyermeknél (38%) figyeltek meg pozitív fluoxetin-választ (p<0,001). A családtagok körében előforduló kiemelkedő intellektuális teljesítmény korrelált a családi kórelőzményben szereplő affektív kórképekkel (p<0,001).